Foghiány következményei 2.

Kedves Olvasóm! Folytatom a foghiányok következményeinek alapos kifejtését. Az előző részben leírt elváltozások csak a szájüregre vonatkoztak, és már egy fog hiányánál fellépnek. Alábbi történések inkább több fog hiánya esetén jelentkeznek, egy fog hiányakor csak mérsékelten. Viszont szájüregen kívüli következményeket okoznak. Íme múltkori CT-nk. Az izom tapadási területeit (alsó és felső vízszintes vonalak), azaz az alsó és felső állcsontot a rágófogak tartják egymástól megfelelő távolságban. Miáltal az izom ideális hosszát (függőleges piros vonalak az izomrostokat jelölik) a rágófogak biztosítják. Ha hiányoznak hátsó rágófogak, nincs ami a megfelelő távolságban tartsa egymástól a két csontot. Ha pedig foghiány miatt előredől (nyíl) egy nagyőrlőfog, már az sem fogja biztosítani az ideális távolságát az alsó és felső állcsontnak. A két állcsont a hátsó részen közelebb kerül egymáshoz ( nyíl ), az izom megrövidül. Az alsó állcsont az állkapocs ízülettel (TMJ) csatlakozik a koponyához. Az ízületben egy, a gerinc porckorongjaihoz hasonló porckorong van (disc), mely az állkapocs ízületi fejecse (alul) és a koponya ízületi vápája (felül) között helyezkedik el. Ha közelebb kerül a két állcsont egymáshoz, – mert a rágófogak nem tartják megfelelő távol egymástól azokat, – a porckorong elvékonyodik, kilyukad, kiugrál (kattogó állkapocs!), vagy felszívódhat. Ezt hívjuk kompressziós ízületnek. A kompressziós ízület a megrövidült izomzattal gyakran éjszakai fogszorítást, fogcsikorgatást vált ki (bruxizmus). Egy éjszaka alatt akár tíz évnyi rágóterhelés éri a megmaradt fogazatot.

• A csontok és izmok egy finoman működő, aktív vázszerkezet. Azaz, ha megváltoznak az izomerők, a mozdulatok, az a csontozatban átépülést eredményez: az állkapocs-szög (alfa szög) megnő, azaz az állkapocs „laposabbá” válik.
• Az állkapocsízületi ún. fejecspálya (alsó kék vonal) – melyen szájnyitásnál előrecsúszik az állkapocs fejecse, – dőlésszöge csökken, alsó része feljebb kerül (nyíl), így vízszintesebb lesz. Megváltozik az ízület működése.
• A foghiány miatt a megmaradt fogaknak nem csak hogy az eredeti rágóerővel kell megbirkózniuk, hanem a bruxizmus miatt egy megnövekedett rágóterhelést kell „elviselniük”: a megmaradt fogazat szinte mindig erősen kopik. Az alsó frontfogak be-, a felsők gyakran kidőlnek. Létrejön, vagy fokozódik a mélyharapás – immár a frontrészen is közelebb kerül a két csont.
• Mivel a szervezet egy összefüggő, finomhangolt „szerkezet”, a  rágószervtől távolodva, közvetve távolabbi izmok működésére is kihathat a rágóizmok és rágóízület rendellenes működése. Nyak-, váll- és hátfájást, migrént okozhat.
• A szájban soha nincs légüres tér. A foghiányt idővel kitölti, belenő a nyelv és az orca megvastagodik, vagy épp beesik. Több fog hiánya esetén, – teljes fogatlanságnál jelentős mértékben – megnő a nyelv, orca beesik. Fogpótlás után pár hónap alatt a nyelv képes ismét összehúzódni, eredeti méretére „zsugorodni”.

A fent leírtak minden elhanyagolt, több foghiánnyal bíró egyénnél valamilyen mértékben megjelennek. Problémát nem feltétlenül érzi, hogy okoz… vagy eszébe sem jut, hogy ez okozhat pl. egy hátfájást. Mindennek 3 fontos üzenete van:

1. CSAK a fogeltávolítás utáni 3, maximum 6 hónapban elvégzett implantáció akadályozza meg fenti tünetegyüttes kialakulását.
2. A legideálisabb, ha kivitelezhető, a foghúzáskori azonnali implantáció. Csak ez képes megőrizni legtökéletesebben az eredeti állapotokat.
3. Fenti problémák többnyire visszafordíthatatlanok. A fogpótlással leginkább megakadályozzuk a további romlást. Az eredeti állapot minden részletére kiterjedően NEM ÁLLÍTHATÓ VISSZA. Már sohasem.