A leggyakoribb hibák a fogbeültetések során 1

…melyek évekkel, akár töredékére csökkentik az implantátum élettartamát

Napjainkban boldog, boldogtalan implantál nem eléggé elmélyült szaktudással, elégtelen gyakorlattal-tapasztalattal. Ennek eredményeképp klinikánkon az utóbbi fél – egy évben jelentősen áthelyeződött tevékenységünk hangsúlya a nem megfelelően elvégzett „egyszerű” fogbeültetések – olykor súlyos – következményeinek helyreállítására. A 6 leggyakoribb problémát ismertetem alább. A leggyakoribbtól halad felsorolásom a kevésbé gyakoriak felé. 1. Az implantátum külső és belső oldalán 2 mm széles csontfalnak kell lennie. Ugyanis ha ennél keskenyebb, bizonytalanná válik e csontfal vérellátása, általában, – 1 mm szélesség alatt szinte biztosan, – felszívódik.

Zöld vonal: ahol volt az eredeti csont kontúr (túloldalon friss foghúzások, így ott még nem sorvadt el a csont.az implantátum nyaka mellett kívül és belül 2-2 mm széles nek kellene lennie. Piros vonal: ahol most van a csont.

Ettől az implantátum oldala „kibújik” a csontból, már csak íny fedi, ami sebezhetővé teszi – ez az implantátum körüli gyulladás és csonttasak kialakulásának előszobája. Tudományos statisztikák szerint drasztikusan megnő a ~8 mm-nél keskenyebb állcsont gerincbe ültetett implantátumok körül a csonttasak képződés és implantátum körüli gyulladás esélye. Mivel a vékonyabb implantátumok 3,5-3,7 mm átmérőjűek, plusz 2-2 mm csontfal kívül és belül: az állcsontgerinc minimális szélessége 7,5 mm kell legyen. Ez ritka. Tapasztalataim szerint a implantátumok 2/3 – 3/4-ét ennél keskenyebb csontba ültetik be. A csont megszélesítése nélkül kiszámíthatatlan élettartamú „szerencsejátékba” keveredik – tudtán kívül! – a páciens. 2. Az implantátumot kívül és belül min. 2 mm széles ún feszes (fix, keratinizált) íny kell övezze. A csonttal együtt az íny is sorvad, annak is e legértékesebb része. Alatta már mozog, elmozdítható az íny.

 

A feszes íny védi a fogakat, implantátumokat az ínysorvadástól. Ha mozog az íny az implantátum mellett, étel, lepedék kerül az íny alá és gyors csontlebontódást, csonttasakot és gyulladást okoz. A keratinizált íny teljes, minimális szélessége 7,5 mm. Ha ez alatt van, ún. ínymanagement műtéttel kell pótolni…ez speciális ismeretet, nagy tapasztalatot igénylő mikrosebészeti munka. Ezeket mindig, minden körülmények között megvalósítani-betartani költségnövekedéssel jár (speciális anyagok, plusz beavatkozások). Mi, ha kell – és a páciensek ~80%-ánál szükséges valamelyik, – mindig elvégezzük e beavatkozásokat; ezért is magasabbak áraink! De hát mi a célja a „játéknak”? Hogy egyszerű és olcsó legyen, vagy tegyünk meg mindent, hogy a lehető legtovább bírja majd?! A „szakemberek” 95%-a erre nem veszi a fáradságot, „bátorságot”. Fentiek mutatják, hogy a legegyszerűbb eseteket is milyen könnyen el lehet rontani, illetve ha az orvos (tudatosan?*) bevállalja e rizikókat, már nem tudja az implantátumból kihozni azt az élettartamot, amire az „képes” lenne. *ha nem tudatosan az a baj. Ha tudatos, egyik oka lehet: nincs meg az orvos gyakorlottsága, ismerete, tudása az amúgy szükséges csontpótlás, nyálkahártya management elvégzéséhez; mert az jóval magasabb rizikót jelent az ő kezében, mint egy ilyen kompromisszumos implantátum bevállalása annak rizikóival együtt. Még egy oka lehet: minél olcsóbb legyen a folyamat, nehogy a pácienst elveszítse. Következő hírlevelünkben folytatjuk!